Ki a tököm az a John Rolfe? Tehetik fel jogosan a kérdést az emberek. Viszont ha azt mondom Pocahontas, az már remélem mindenkinek ismerősen cseng. John Rolfe egyike volt azon brit gyarmatosítóknak – pontosabban a legelső – akiknek sikerült megtelepedniük az újhazában, kolóniát alapítaniuk, és túlélniük. Mert bizony előtte az összes közösség halálra volt ítélve. Fertőzések, betegségek, vagy egyéb okokból kifolyólag hamar meghaltak. Johnny boy kolóniáját ha hiszitek, ha nem a dohány tartotta életben. És itt jön a képbe Pocahontas, mert a legenda szerint a mi hősünk megérkezése után rövidesen feleségül vette a Powhatan törzs főnökének a lányát (gyengébbeknek Pocahontast). Született egy gyermekük is, név szerint Thomas Rolfe, akit miután az apja hazavitte az óhazába, nem is hagyta el azt többet. Hogy miért pont a dohány miatt éltek túl? Hát mert akkor a dohány újdonságnak számított, és hatalmas felvevőpiac állt rendelkezésre. Rolfe ezt ki is használta, és az onnan befolyt „pénzből” fel tudta fegyverezni a törzsét, és sikeresen fogtak kultúrnövények termesztésébe is. John volt az első akinek márkás dohánya volt, vagyis elnevezte a termékét, mégpedig Orinoco-nak. Úttörője volt a dohányültetvények elterjedésének is. Az Új világ című filmben nem kisebb emberre osztották John Rolfe szerepét, mint Christian Bale.

Az e-cigi térhódítása

A minap olvastam egy rendkívül érdekes hirdetést, amely megvalósítja az „amerikai álmot”. Valahogy így szólt: Dohányzás a repülőgépen? IGEN! Azt próbálja elhitetni velem, hogy én bárhol és bármikor rágyújthatok, akár munkahelyen, akár repülőn, bárhol. Ezen az alapon bemegyek az oviba pöfékelni, úgyse zavarok vele senkit. Az e-cigit olyanoknak ajánlják – mert megnéztem a honlapot – akik dohányoznak, de elegük van a sárga fogakból, a reggeli köhögésből, a büdösből, meg a dohányszagú leheletből. Szerintem minden jóérzésű dohányos, aki kipróbálta már egyszer, hát hogy mondjam, visszakézből vágta ki a kukába. Persze lehet, hogy tévedek, engem még sose vitt rá a lélek a kipróbálására, úgyhogy ha valaki találkozott ezzel a 21. századi csodaszerrel, ide leírhatja. Korábban hallottam olyan rémhíreket, hogy visszavonták, mert mérgező volt, de gondolom ez is be lett söpörve a szőnyeg alá, a megfelelő bankszámlák gyarapodtak kicsit, és azóta se hallunk semmi ilyesmit. Részemről én maradok a klasszikusnál, aztán ha valami gebasz lenne, vagy már csak egyszerűen túl sok, akkor megpróbálom a hagyományos módszert. Fogom magam és leteszem. Majd szívom a fogam.

 Valószínűleg mindenki ismeri ezt az érzést, de egy (talán ausztrál) sörgyár ezt a fílinget megfogva reklámozta termékét, aminek története, ha jól tudom perrel végződött. Hogy ki volt a sértett? Találjátok ki!

A zárjegy nélküli cigaretták rohamos térhódítása

A minap otthon maradtam egy átmulatott éjszaka után. Felkeltem dél körül, gondoltam összedobok magamnak egy jó rántottát hátha helyre rak. Benyomtam a TV-t, hogy valami szóljon, és az M1-en pont a hírek mentek. Lényeg a lényeg volt egy bejátszás, amire felkaptam a fejem. Azt mondja a jól szituált vámos fiatalember, hogy csak idén 14500 kartont foglaltak le, és mi ez ahhoz képest amit be is csempésznek, és el is adnak (ha így is megéri…). Óvatos becslések szerint minden 10. doboz elszívott cigi illegálisan került az országba. Ilyenkor elgondolkodom, hogy ha ennyit be tudnak csempészni, akkor miért azokat büntetik, sanyargatják, lehetetlenítik el, akik a törvényeket betartva próbálják értékesíteni ezt a valóban egészségre káros (ez tény) terméket.

Ha logikusan végig gondoljuk, mert szerintem lehet, akkor a piac, a célcsoport adott és fix (inkább növekvő): Vannak a dohányosok meg – Isten óvjon mindenkit ettől – a leendő dohányosok. Ha a statisztikákat nézzük, akkor világosan látszik, hogy véglegesen a cigizők 2%-a tud leszokni. Mármost a maradék 98% így vagy úgy de beszerzi a számára szükséges nikotint.

Ha törvényileg ellehetetlenítik a legális úton való beszerzését, ugye sok helyen felnyomták az egekbe az árakat, máshol egységes csomagolás bevezetését fontolgatják, vannak akik levetetik a polcokról és eldugják az emberek szeme elől, akkor egyetlen megoldás marad: a csempészáru. Mert negyed annyiba kerül, mert úgy néz ki ahogy megszoktam, és tudom hol vegyem meg, de hát nincs mit tenni, a megszokott áru elérhetetlen. Nem mondom, hogy ne tereljük az emberiséget a leszokás felé, de a mi csillagszemű juhászunk egyenesen a szakadékba küldi a kis nyáját.

Avagy hogy került a dohány papírba

A cigaretta a 19. századi polgárosodó, rohanó életmódnak köszönheti létrejöttét. A katonák is azért szokták rá a füstölés eme egyszerűbb fajtájára, mivel nem volt idejük egyszerre pipát meg puskát is tölteni. [Ugye a pipával nem lehet lelőni az ellenséget, cigivel az arcba, meg még menő is (lásd Clint Eastwood).] Volt egy anekdota arról, hogy az 1832-es török-egyiptomi háborúban, az egyik katona eltörte a pipáját, és mily véletlen egybeesés, a lőport pont papírhüvelybe tárolták és BUMM, így lett a cigaretta.

Igazából úgy volt, hogy Amerikában láttak egy repülő csészealjat, amiből kiesett egy henger alakú darab. Majd egy bátor amerikai odament, bevette a szájába, meggyújtotta, elnevezte ciginek, nekiállt a tömeggyártásának, és hihetetlen sikereket ért el vele.

A valóság azonban mindkettőtől távol áll. Az orosz katonák voltak, akik először cigarettáztak a krími háborúban 1855-ben, és az ott harcoló török, francia, olasz katonák terjesztették el a világba.

Ezután mesebeli karriert futott be, egy-kettőre világsiker lett, és 1862-ben Drezdában megnyitotta kapuit az első cigarettagyár. A katonák felszerelésének legalább olyan fontos részévé vált a cigaretta, mint a lőszer, aztán beleolvadt, és elengedhetetlen kelléke lett a férfiasság imázsának. Ennek a hátulütője az lett, hogy a mindig túl korán felnőni vágyó gyerekek majmolni kezdték ezt a szokást, és mint tudjuk akkoriban még nem létezett az elengedhetetlen és utánozhatatlan WHO. Ebben az időben kezdtek a „felvilágosult” nők is dohányozni, ezzel is nyíltan és provokatívan hirdetve az egyenjogúságukat.

A két világháború között a sátán varázspálcájának már megállíthatatlan és visszafordíthatatlan volt a diadalútja. Győzött a gonosz! A szokás szép lassan beépült a mindennapi életbe, megosztva ezzel a társadalmat, elindítva ezzel korunk legnagyobb - soha véget nem érő – háborúját a dohányzók és nem dohányzók között.

John McClane

A méltán óriási sikernek örvendett Die Hard trilógia (én a negyedik részt nem ismerem el) főhőséről van szó, aki alkoholista, láncdohányos, leélt zsaruként mutatkozott be a filmvásznon, és nem mellesleg a zseniális Bruce Willis keltette életre. A legendává vált akcióhős természetesen whiskeyt ivott és emellé piros Marlborot szívott. Az első rész, melyet 1988-ban forgattak, a Nakatomi plázában játszódott, és itt írta be magát a történelembe a szakadt, véres trikó, és a mondat mely a mai napig nem kopott ki a köztudatból: „Jipikájjé Mother****er!”. Ennek az érdekessége, hogy az utolsó (negyedik) részben ezt az egy káromkodást hagyták benn, minden mást az alsókorhatáros elvárásoknak megfelelően alakítottak. Egy akciófilm amiben nincs vér?!! (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a DVD verzióra már raktak, utólag, digitálisan, pfff.) A második rész szerintem gyengén muzsikált, nem volt túl korszakalkotó. Talán ez is közrejátszott abban, hogy, ami igazán nagyot ütött – legalábbis nekem - az az 1995-ben készített, „Az élet mindig drága” című epizód. Ki ne emlékezne - a számomra top10-es – „Simon mondja” filmtörténeti klasszikus mondatra. A lényeg a lényeg, hogy Bruce Willis, John McClane karakterének megformálásával megteremtette a modernkori borostás, barna füstszűrős cigit szívó macsó alakját, akibe véleményem szerint nem egy nő volt fülig szerelmes akkoriban.

A Dohányzás elterjedése Magyarországon

Az egész sztori még az 1600-as évekre nyúlik vissza, mikor is történelmünk egy jelentős alakja – név szerint Apafi Mihály – lett az erdélyi fejedelem. A legenda úgy szól, hogy pártfogójától, Ali pasától kapott ajándékba dohányt, és olyannyira megkedvelte ezt a nemes növényt, hogy a túlzásba vitt pöfékeléstől nikotinmérgezést kapott. Ekkor elhatározta, hogy leteszi a lantot és törvényileg be is tiltotta egész Erdélyben. Erre a történetre írásos bizonyítékok nincsenek, ami viszont tény, hogy a törökök elleni végvári harcokban sok spanyol zsoldos katona vett részt (akik - mint megtanultuk az előző leckéből - az úttörői voltak a dohányzás elterjedésének), és az ő szokásaikat gyorsan átvették a mi szittya magyarjaink is.

Magyarországon is születtek dohányzást tiltó rendelkezések. 1716-ban például Kőszegen megtiltották a zsidóknak, hogy hódoljanak ennek az élvezetnek. A segesvári gyűlésen olyan általános intézkedéseket hoztak, hogy aki rágyújtott az fizetett, aki termesztett, az meg könnyen föld nélkül találhatta magát.

1670-ben hozták létre az osztrák császári egyedárusítási dohánymonopóliumot, de ezt bérbe adta 1784-ig. ’84-től 1817-ig osztrák irányítás alatt működő dohánybeváltó hivatalok működtek, de ezután ezt megszüntették, és csak szállítók bevonásával lehetett eljuttatni a dohányt a labancokhoz. Forróvérű magyarjaink nem tűrhették, hogy még a szállítók is levonják a maguk kis hasznát, ezért rámordultak a sógorokra. Köszönhetően a tiltakozásoknak 1835-ben ismét visszatértek a termelőktől való vásárlásra. Ennek folytatása az lett, hogy 1851-ben bevezették a magyar dohánymonopóliumot is, de a kiegyezésig csak az osztrákokkal karöltve kezelték. Majd mikor a naptár átvált 1867-re, már a Magyar Dohányjövedék uralja a piacot.

 Előre is elnézést kérek azoktól, akiknek nem tartalmaz új információfoszlányt a mostani bejegyzésem, de számomra rendelkezik akkora hírértékkel ez a sztori, hogy megosszam veletek. Akik nem ismerik, azoknak garantáltan tetszeni fog, nekem például leesett az állam amikor először hallottam.

Na szóval, arról van szó, tudjátok – nem tudjátok, de a cigi átmérője 9 mm, aminek az oka az, hogyha netatalántán kitörne a háború, akkor a dohánygyárak könnyedén át tudjanak állni a cigaretta gyártásról a lőszergyártásra. A papírt kicserélik rézre, a dohányt lőporra, és máris kezdődhet a tölténygyártás. Ugyanez a helyzet a konzervgyárakkal, csak ők nem töltényekre, hanem aknagyártásra tudnak sec perc alatt átállni. Hihetetlen.

 Mai soron következő beszámolóm a majákig nyúl vissza, mert meglepő módon a dohányzás is a majáktól ered (mi nem, ugye). Feltételezések szerint, ők már a gonosz európaiak megérkezése előtt füstöltek. Eleinte különböző illatos növényeket gyújtottak meg, és szívtak el, majd később egész Közép- és Dél-Amerikában megismerkedtek a „csodálatos” dohánnyal. Ami érdekes, hogy ők nem csak az élvezeti értékért gyújtottak rá, hanem mert hitük szerint boldoggá tették az isteneiket és a szellemeket, azzal, hogy füstöt fújtak rájuk. A máig fennmaradó és ismert békepipát is innen eredeztetjük, melynek történelmi jelentősége volt abban, hogy miután az európaiak kiirtották az őslakók 90 százalékát, leültek velük pöfékelni egyet, béketárgyalások keretein belül. Mint fentebb említettem, minden valószínűség szerint a maják terjesztették el az emberiség leghatékonyabb gyilkosát (meglepő módon, megjósolták a végső pusztulást valamikor mostanra), amikor észak fele vonultak a mai Dél-Amerikából. Aztán a dohányzás szokása szép lassan elterjedt egész Észak-Amerikában.

Kolumbusz például 1492-ben találkozott először dohánylevéllel, miután rézbőrű barátai meglepték vele, így ő hozta be az öreg kontinensre. Ez az akkoriban tabaccos–nak nevezett „csodaszer” gyorsan elterjedt a telepesek között is. Ezután megindult az élénk hajós forgalom a legfiatalabb felfedezett kontinens és az őshaza között, így ez az akkoriban még ártalmatlannak tűnő növény menthetetlenül elterjedt az egész világon. A legfontosabb - vagy inkább ismert – összetevőjét, mint már említettem korábban egy Jean Nicot nevű dokiról nevezte el a XIX. századi tudomány. Nicot a portugál udvarba hozta be és ültette el a dohánymagot. Csórikám élete végéig abban a tudatban élt, hogy a dohány gyógynövény (szegény Kolombusz ugye meg, hogy Amcsiba járt, na mindegy… ez egy másik történet).

A legelső dohányosok az angol hajók kapitányai voltak. Mindenki azt hitte, hogy valami szellem szállhatta meg őket, mert amikor kikötöttek, a halandó polgár csak arra lett figyelmes, hogy füst ömlik az orrukon és a szájukon. Aztán a dohány hirtelen hatalmas karriert futott be. Egész Virginiát átalakították egy nagy dohánymezővé (Itt voltak a történelem első UFO észlelései is). A dohány volt az akkori kor aranya, minden amit az anyaországból vittek a későbbi lehetőségek hazájába (Amerika), azt dohányra próbálták cserélni. Aztán a XVIII. század második felében elindult meghódítani Európa többi országát. Franciaországot Németország, Ausztria majd Svájc követte. A legokosabb ország - ebben az aspektusban – akkoriban Hollandia volt, mivel ők ismerték föl először, hogy bizony a dohánynövény nem is bír olyan gyógyító erővel, mint ahogy azt képzelték (Vajon a kannabiszról ez mikor esik le nekik (reméljük soha:)). Egy bizonyos Tappius (rossebb tudja ki volt), még összedobott egy ábrát is arról, hogy milyen káros is az a dohányzás az agyra. Amikor ez kiderült, plusz a tűzveszélyességi problémák miatt, szinte mindenhol el kezdték tiltani (Németország, Svájc, Habsburg területek), de mint egy rossz egyerek esetében, ezzel csak pont az ellenkezőjét sikerült elérniük. Csak még népszerűbbé vált a tiltás hatására. Ilyenfajta tiltások léptek életbe a bolygó másik felén is. Az akkori oszmán uralkodó a közerkölcs és közegészségügy rombolására hivatkozva tiltotta be, a kínai császár a Ming dinasztia teljes bukása előtt 2 évvel hozott hasonló intézkedéseket. Volt aki még az íjászat elhagyásánál is szörnyűbb bűnnek tartotta a dohányzást. (Hoppá!) Volt olyan szamuráj, aki a dohányültetvények elterjedésével, attól tartott, hogy a katonai mezőgazdaság rovására nőnek, és a hadászat omlásától is félt. Természetesen a vallási vezetők se maradhatnak ki a sztoriból, ők is hallatták a hangjukat eme bűnös élvezet betiltása érdekében. 1634-ben a moszkvai pátriárka addig fajult (a tulok), hogy eszement szigorú büntetést szabott ki arra, aki megszegi a dohányzási tilalmat: minden szabályszegő orrlevágással, és húsig hatoló korbácsos ütlegeléssel bűnödött. VII. Orbán Pápa bullába ítélte el a dohányzást, I. Jakab meg úgy próbálta megfékezni az elterjedését, hogy 4000%-os adót dobott rá, de mindez hatástalan bizonyult. Elindult a dohány megállíthatatlan és töretlen karrierje, bár az indulatok a mai napig körbelengik a témát. 

 Egyencsomagolású cigis dobozok Ausztráliában

Az aktualitások megkívánják, hogy történelmi visszatekintésem közepette néhány betűt vessek a pár napja nagy port kavart „Cigis dobozok ég veletek!” kampány és az ezzel kapcsolatos legújabb kilátások kapcsán.

Történt ugyanis, hogy Ausztráliában - a WHO nyomására – azt tervezik bevezetni, hogy minden egyes cigis doboz márkára, brand-re való tekintet nélkül ugyanúgy nézzen ki. Se megkülönböztető jelzés, se védjegy, se logó, se grafikus szimbólumok, annál több egészségügyi figyelmeztetés. Ez lenne az alapkoncepciója egy újabb (valószínűleg rendkívül hatékony) dohányzásellenes tevékenységnek, ez az amitől azt várják majd, hogy visszaszorul a dohányzás a szigetországban. A feltevés az az, hogy az ifjak azért gyújtanak rá egyre többen és egyre fiatalabban, mert rendkívül vonzónak és izgalmasnak találják az érdekes és mutatós cigarettásdobozokat, és az amúgy nikotinfüggő felnőttek majd jól nem gyújtanak rá, ha többé nem néz ki jól az általuk favorizált cigi csomagolása. Az első kérdés, ami megfogant bennem, hogy ezt komolyan gondolják, vagy csak egy áprilisi tréfa. Mivel azonban - még ha az időeltolódást is nézzük – elseje rég elmúlt, ezért marad az, hogy tényleg ez az elképzelés. Az egész dolog több sebből vérzik, ugyanis ha eltűntetik a megkülönböztető jelzéseket, akkor megspórolják a dohánygyáraknak az eddig kreatívra, termékcsomagolásra és designra költött pénzüket, kizárólag maga a cigi ára lesz a megkülönböztető tényező, ergo a dohányáruk árának csökkentésével tudnak majd egymással versenybe szállni a dohányipar képviselői. Nem lesz különbség (legalábbis kinézetre) a minőségi és kevésbé minőségi cigaretták között, így az emberek lehet, hogy áttérnek a silányabb termékekre (mondván, ha ugyanúgy néz ki, mint a másik, mi lehet a különbség.) És vajon a jogszabályalkotók gondoltak-e a feketepiac esetleges térhódításának veszélyeire?! Mert biztos lesznek olyanok, akik ragaszkodnak a megszokott dobozhoz, de ha már megveszi az „egyenruhásat”, akkor beteszi az asszonykától/férjecskétől kapott cigarettatárcába az aranymarbit, és probléma megoldva, máris kikerültük azt a zavaró tényezőt, hogy nem is ugyanazt szívjuk, mint bárki.. A másik oldala a dolognak, hogy ez nem egy új ötlet, már Kanadában és Ausztráliában is foglalkoztak korábban a „díszcsomagolás” problémájával még a 90-es években, és egyik helyen se találtak bizonyítékot arra, hogy ha egységessé teszik a csomagolást, akkor attól az emberek leteszik a blantot, vagy kevesebben szoknának rá. 2008-ban az Egyesült Királyságban is voltak hasonló kutatások, egy évvel később a brit egészségügyi miniszter bejelentette, hogy nem készültek olyan tanulmányok, amelyek egyértelműen bizonyítanák, hogyha egységesítik a csomagolást, akkor kevesebb fiatal gyújt rá. Ami viszont engem legjobban zavarna, ha nem Erzsi nénitől tudnám venni a cigimet, mert egy újabb értelmetlen f***ság miatt le kellett húznia a rolót a komoly forgalomkiesés miatt.

Ha a dohány eredetének még mélyebb bugyraiba ásunk, akkor megtudhatjuk, hogy a dohány a Nicotiana nemzetségéhez tartozik és rengeteg fajtája van. A Nicotiana a francia Jean Nicotról, Portugália francia nagykövetéről kapta a nevét, aki 1559-ben Medici Katalin udvarába küldött belőle gyógyszerként. A sokak által mumusként emlegetett nikotin addiktív tulajdonságai miatt okozhat enyhébb vagy súlyosabb függőséget. Világszerte körülbelül 1,1 milliárd ember dohányzik, a felnőtt lakosság körülbelül egyharmada. Érdekes, hogy míg a fejlett országokban egyre kevesebben, addig a fejlődő országokban egyre többen és egyre fiatalabb korban kezdenek dohányozni. A WHO adatai szerint körülbelül 5,4 millióan halnak meg évente a dohányzás hatásainak következményeként, tudtommal azonban tudományos állásfoglalás, vagy tanulmány nem született erről

Mini válogatás eltűnt korok dohányellenes és dohányárukat népszerűsítő plakátaiból

by Slidedream

dohányzás akkor és most

A dohány – mint sokan biztosan tudjátok – olyan mezőgazdasági termék, ami nemcsak füstölésre használható, hanem növényvédőszerként, illetve bizonyos gyógyszerek előállítására is alkalmas. Amerikában hagyományosan pszichedelikus szerként használták, azaz olyan képzelgéseket kiváltó termékként, amely eltorzítja a különböző érzéseket és észleléseket vagy megváltoztatja a tudatosság állapotát. Később azonban, főként az európai kontinensen való térhódításával, hamar kereskedelmi termék, mindennapos élvezeti cikk belőle.

A déli államokban ez volt a húzóágazat a gyapottermelés előtt. A polgárháború után a kereslet és a munkaerőpiacon bekövetkezett változások lehetővé tették a cigaretta kifejlesztését. Ez lett az új termék, ami a csillagokig repítette a dohányipari cégeket.

Ebben a korban mindenki megvolt őrülve a cigarettáért, imádták, minden közismert személyiség dohányzott. Másvilág volt, az egyszer biztos. Akkoriban előkelő, elegáns, és felvágó volt a dohányzás, mindenki büszkén cigarettázott, kultúrája volt a cigizésnek. 

Manapság az egészséges életmód, a környezet- és egészségtudatosság jegyében már nem sikkes dolog pöfékelni, és megvető tekintetekkel találkozhatunk. Így fordulhat ki a világ a sarkából néhány évtized leforgása alatt.