
Épp kapóra jött az EU elnökség, nagyon büszkék lehettünk rá, hogy mennyire élen járunk az egészségtudatosságban, és még csak pénzbe se került. Gondoltam ha már le kerül rólunk Szauron szeme, akkor leülnek átgondolják még egyszer, és kihoznak valami kompromisszumosabb megoldást a dologból. Most itt vagyunk december derekán, és sajnos nemcsak hogy előrelépés, de még csak egy halovány kis próbálkozás sem történt.
Úgy néz ki, szembe kell néznünk az elkerülhetetlennel és lehajtott fejjel, csordába felfejlődve kell majd kimászkálnunk a sörünk mellől a mínusz 20ba rágyújtani egy dekkre. Speciel én személy szerint meg fogom keresni azokat a kocsmákat, akik még áprilisig kitartanak, mert egy index cikk szerint ilyen is lesz. Aztán, hogy utána mi lesz? Ki tudja, jó idő, talán ki lehet majd mászkálni, vagy simán parkba ivás, mint a régi szép időkben. Annak is megvolt, sőt meg is van a varázsa. Még az is lehet, hogy a képviselő kollégáknak megjön az esze, és megszavaznak bizonyos engedményeket.
Ezzel a dologgal még úgy ahogy el is lettem volna, amikor jön az újabb csapás. Lázár kolléga kitalálta, hogy legyen a dohány kiskereskedelmi forgalmazása állami monopólium, és megtizedelik azoknak a helyek számát, ahol hozzá lehet jutni a betevő cigarettánkhoz. Itt már aztán tényleg eltört a mécses. Most komolyan, miért? Munkahelyeket fog teremteni? Nem, inkább elvesz. Megnehezíti a fiatalok dohányhoz való jutását? Nem, csak mindenki másét. Nőni fog a bevétel? Lófaszt. Jó lesz ez majd a családoknak, közeli csókosoknak? Gyanítom itt rejtőzik az igazság, és be kell valljam ez nagyon szomorúvá tesz. Ilyen világot élünk, hogy ennyire nyíltan vállalják a korrupciót és a mutyizást.
Persze lehet én látom borúsan a dolgokat, de szerény véleményem szerint, ha mindez bekövetkezik, akkor nem csak a dohányosokra jön szomorú világ, hanem mindenkire akik belőlük élnek. És higgyétek el, nem kevesen vannak ilyenek.