Arra keresnek megoldást ugyanis, hogy hogyan tudnák szabályozni a munkaidőben eltöltött szünetek mértékét. A firenzei polgármester nem kevésbé szélsőséges megoldást akar bevezetni, minthogy a cigarettaszünetekre is belépőkártyával menjenek, és a dohányzással töltött időt levonja a bérükből. Az emberek egyértelmű tiltakozását váltotta ki ez a döntés, mert még a munkaügyi törvénykönyv is kimondja, hogy 6 óránként minden munkavállalónak joga van 10 perc szünethez.
Korábban is voltak hasonló példák céges túlkapásra. A bolognai Ducati Energia cég a munkahelyi kávéautomatákba stoppert szerelt: tíz perc folyamatos használat után a gép leállt. 2004-ben a piemonti Varallo polgármestere a kávéautomatát saját irodája ajtajába állította, hogy így ellenőrizze beosztottjait. 2005-ben Gubbio önkormányzatának egyik alkalmazottját ezer euróra bírságolták egyórás kávészünet miatt. 2007-ben egy milánói vállalatnál sztrájk tört ki az elektronikus kártyával működtetett illemhely miatt.
Az olaszok nem viccelnek ha munkaerő-szabályozásról van szó, bár a világban pont az ellenkezője kering róluk. Ahogy elnézem itt se ismerik a kompromisszumos megoldás fogalmát. Sajnos.
