A történet előzménye, hogy most jár le a türelmi ideje az osztrák nyilvános dohányzás elleni törvénynek. Így az amúgy elég érdekesen megfogalmazott irányelveket, korlátokat, engedményeket tartalmazó rendelet szankcionálható. Az egész abból indult ki, hogy – a magát Európa hamutartójának nevező – ország elhatározta, hogy valamit tesz a dohányzás visszaszorítása érdekében. Azért nem akart olyan radikális lenni mint az írek, vagy a korábban említett bajorok, de azért valami látszatja legyen. A végeredmény az lett, hogy az 50 m2-nél kisebb vendéglátóegységek tulajai eldönthetik, hogy dohányzók, vagy nem dohányzók akarnak lenni, az 50 – 80 közöttieknek már kell egy jól elszeparált hely, ha meg akarják tartani a dohányzókat, a 80 fölöttieknél ugyanez, viszont ott van még egy kikötés: nem lehet a dohányzásra kialakított hely a domináns. A határidő lejárt, viszont körülbelül 70.000 vendéglátós még mindig nem foglalt állást, pedig több 10 ezres vérdíj van a fejükre tűzve. Az osztrák rendőrség álláspontja, hogy így is már teljesen túlterheltek, így nem nagyon fognak beszállni a füstbizniszbe. Itt jön a képbe a jó osztrák mentalítás, nevezetesen az, hogy nagyon szeretik feljelenteni egymást. Meg is alakult az anticigi gárda, mely tagjainak száma a törvény hatályba lépése óta 500 főre duzzadt. Élükön egy rákosként, a dohányfüsttől szenvedő ember, a 60 esztendős tiroli Dietmar Erlacherrel. Így együtt már több mint tizenötezer feljelentést tettek a hatóságok irányába. A csavar, hogy már többször kiszúrták a „téglát”, és négyszer jól el is picsázták a nikotinisták, a kis árulkodó júdást. Az ő problémája azonban nem ez, hanem, hogy a feljelentéseiknek kell fél év, mire tényleges pénzbüntetés lesz belőle. Irigylem a problémáit! Egy dolgot azért tanulhatunk a sógoroktól: kompromisszumot.
Itt egy kép a kis kópéról: