Újabb és újabb hírek röppentek fel a sajtóban mostanában a dohányzás lenyomásával kapcsolatban, úgyhogy itt is foglalkozom vele kicsit. Május 31-én volt ugye a dohányzásmentes világnap, és ennek apropójából a westend tetején ”óriási” világrekordot hajtottak végre az egybegyűltek. 150 ember egyszerre szokott le a cigiről!!! Ez annyit tesz, hogy elvileg ott egyszerre mindenki rágyújtott, és el is nyomta élete utolsó szál cigijét. Viszont már az interjúk alatt volt aki azt mondta, nem valószínű, hogy sikerül neki, de megpróbálja. Legalább volt ingyenpóló. Csak azt nem értem, hogy akarják hivatalossá tenni a Guinness rekordok könyvében – mert ez a cél -, követik mind a százötven ember életét a következő 5 évben? A minap meg azt olvastam, hogy az ÁNTSZ közleménye szerint csökken a dohányzás társadalmi elfogadottsága, kevesebben pöfékelnek, és az aktív dohányosok is ritkábban gyújtanak rá. Ami viszont megdöbbentő, hogy az óvodások 40%-a kénytelen otthon szívni a cigi füstöt, és az állapotos anyák 11%-a dohányzik rendszeresen a terhesség ideje alatt. Engem teljesen hazavágott ez a felfoghatatlan felelőtlenség. Nem csodálom, hogy sokan úgy állnak hozzá a dohányzáshoz, ahogy. Erről a motorosok rossz megítélése jutott eszembe, amiatt a pár agyatlan hülye miatt, aki 20 évesen megkapja a bivalyerős speedgépeket, és eszetlenül használja. Arról is lehetett olvasni, hogy az Európai Bizottság fokozza dohányzásellenes törekvéseit, és még több figyelmeztetést akar ráheggeszteni a dobozokra, meg valami rövidfilmet is tervez útjára indítani Európa szerte. Kérdem én, ha az interneten futótűzként terjed végig a videó, ahol egy 2 éves gyerek vígan pöfékel, és napi két dobozzal is elránt a kedvenc márkájából, nem válnak nevetségessé ezek a törekvések?
Itt látható a füstölő puja:
