Az embereket sokféleképpen, sok jellemző alapján szokták megkülönböztetni. A dohányosokat például, mert őket is több csoportra lehet szegmentálni (meg mert ez egy dohányos blog). Ha már csak azt nézzük, hogy ki milyen módon juttatja a nikotint a szervezetébe az is létrehoz több csoportot. Vannak ugye a pipások, ami egy magasabb szintje a dohányzásnak – legalábbis szerintem – mert az egy rituálé is egyben. Nem úgy van, hogy az ember fogja magát, aztán rágyújt. Ahhoz le kell ülni kitisztítani, megtömködni úgy, hogy jó legyen, majd rágyújtani, és élvezni a finom pipadohány aromás ízét, illatát.

A következő „prémium” kategória a szivarozók. Ez már egyszerűbb egy fokkal, lecsíped a végét, és már pöfékelhetsz is. Itt szerintem a választható termékek skálájának a szélességén van a hangsúly. Az egyszerű 300 forintos szivarkától egészen a nehezen beszerezhető, több tízezer forintos havannai csodákig minden megtalálható, csak tudni kell kinek mire van szüksége/igénye és természetesen pénze.

A dohányzók nagy többsége a klasszikus cigarettát választja, mert nincs vele sok macera, előveszem a dobozból aztán szívom. Már persze ahol lehet, mert abból is egyre kevesebb van. Ukrajnában például azt is be akarják tiltani, hogy otthon rágyújtson a paraszt. Mesterlövészekkel figyelik a tömbházak ablakait, hőérzékelős távcsövekkel felszerelve, és ahol parazsat látnak, oda lőnek. Nyílván nem így van, de szerintem nem kell sok, hogy eljöjjön ez az idő. Visszatérve a cigizésre, ne feledkezzünk meg arról, hogy nem a dobozos az egyetlen variáció a témára.

Sokan vannak, akik töltik, sodorják a cigijüket. Persze most mindenki azt mondaná, hogy csóró, alpári paraszt, még dobozosra sincs pénze, minek dohányzik ez, he? Pedig sokkal inkább közelebb áll az igazsághoz, hogy ez a cigizés magasiskolája. Ha megnézünk egy kicsit drágább zacskós dohányt, és egy prémium kategóriás cigibe levő dohányt meglepve tapasztalhatjuk, hogy azt a kurva… Mert bizony a zacskós dohányok közt találhatunk igazi gyöngyszemeket, amelyek mögött elbújhatnak futószalagon gyártott társaik. Arról nem is beszélve, hogy itt „kikeverhetjük” a számunkra legfinomabb arányú koktélt, akár pipadohánnyal is vegyítve a mixet.

Ezek mellett még van a dohányrágás, és a tubákolás, de az nem ereget füstöt, úgyhogy nem számít. J Bár a tubákolás szenvedélyének én is hódolok néha. És az utolsó „füstölhetőről” se feledkezzünk meg – nevezetesen a vízipipáról – amiről sajnos nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel – bár egyszer kipróbáltam – de mélyebben sosem ástam bele magam.