Ebben a bejegyzésben személyes élményeimet szeretném megosztani a dohányzással és különböző cigikkel kapcsolatban. Történt a nem is olyan távoli múltba, hogy főiskolára jártam, egy a szülővárosomtól távolabb eső településen, ahol is kollégiumban sikerült szállást találnom. Mondanom se kell, hogy kollégistaként pénz az sose volt, mert mindet elittuk, amilyen gyorsan csak lehetett, így máson kellett spórolnunk. Ki a kaján, ki a hazaúton, legtöbbünk meg a cigin. Dohányozni persze kellett, de a hőn áhított zárjegyes doboz az ottmaradt a polcokon. Egy időben „külföldi” cigit szívtunk, de az nagyon rossz volt, bármelyik márkát is próbáltuk. Később néhányan áttértünk a kézzel sodort blantra, de az nekem nagyon nem ment. Voltak persze akik mesterfokra fejlesztették ezt a tudást, de nekem egy értelmes cigit sem sikerült összehoznom, úgyhogy kompromisszumos megoldást kötöttem magammal. Vettem egy töltőt, belepasszoló füstszűrős hüvelyt meg zacskós dohányt, és magamnak gyártottam a napi betevőt. Készült sűrű, huzatos, volt amelyik szétesett, eldugult, de egy idő után ráéreztem az ízére, és egész jó kis cigiket csináltam. Mint minden jónak, ennek is vége lett (egyszerűen meguntam), és mióta dolgozom, azóta több pénzem van, kevesebbet iszom, cigizem, így már nyugodt szívvel le merem venni a cigit a polcról.