A Dohányzás elterjedése Magyarországon

Az egész sztori még az 1600-as évekre nyúlik vissza, mikor is történelmünk egy jelentős alakja – név szerint Apafi Mihály – lett az erdélyi fejedelem. A legenda úgy szól, hogy pártfogójától, Ali pasától kapott ajándékba dohányt, és olyannyira megkedvelte ezt a nemes növényt, hogy a túlzásba vitt pöfékeléstől nikotinmérgezést kapott. Ekkor elhatározta, hogy leteszi a lantot és törvényileg be is tiltotta egész Erdélyben. Erre a történetre írásos bizonyítékok nincsenek, ami viszont tény, hogy a törökök elleni végvári harcokban sok spanyol zsoldos katona vett részt (akik - mint megtanultuk az előző leckéből - az úttörői voltak a dohányzás elterjedésének), és az ő szokásaikat gyorsan átvették a mi szittya magyarjaink is.

Magyarországon is születtek dohányzást tiltó rendelkezések. 1716-ban például Kőszegen megtiltották a zsidóknak, hogy hódoljanak ennek az élvezetnek. A segesvári gyűlésen olyan általános intézkedéseket hoztak, hogy aki rágyújtott az fizetett, aki termesztett, az meg könnyen föld nélkül találhatta magát.

1670-ben hozták létre az osztrák császári egyedárusítási dohánymonopóliumot, de ezt bérbe adta 1784-ig. ’84-től 1817-ig osztrák irányítás alatt működő dohánybeváltó hivatalok működtek, de ezután ezt megszüntették, és csak szállítók bevonásával lehetett eljuttatni a dohányt a labancokhoz. Forróvérű magyarjaink nem tűrhették, hogy még a szállítók is levonják a maguk kis hasznát, ezért rámordultak a sógorokra. Köszönhetően a tiltakozásoknak 1835-ben ismét visszatértek a termelőktől való vásárlásra. Ennek folytatása az lett, hogy 1851-ben bevezették a magyar dohánymonopóliumot is, de a kiegyezésig csak az osztrákokkal karöltve kezelték. Majd mikor a naptár átvált 1867-re, már a Magyar Dohányjövedék uralja a piacot.